A farsangi időszak rengeteg vidám népszokásából elevenítünk fel néhányat - hiszen ki tudja ma már, mi az a bakkuszjárás, rabvágás vagy épp a dőre. Vidám farsangot mindenkinek!
A farsang vízkereszt (január 6.) napjától hamvazószerdáig tart, tehát általában január közepétől február végéig, a húsvét dátumától függően 40–60 napig. A lakomák, mulatozások, nevetés ideje. Német közvetítéssel került a Kárpát-medencébe. Neve is bajor-osztrák jövevényszó, a „vaschang”-ból származik.
A farsang hivatalos kezdete vízkereszt (január 6.) napja. Ekkor kezdődik a legény- és leánybálok, lakodalmak, fonó esték, mulatságok sora. A falusi közösségekben ekkortól vált szokássá a legények és lányok szervezett mulatozása, a farsangi bálok tartása. A 19–20. század elején még sok helyen szokás volt a farsang első vasárnapján a legények által fizetett farsangi lakoma vagy „legénybál”.
A rabvágás (vagy rabkergetés) a Dunántúlon és a Kisalföldön ismert. A legények egyikét „rabbá” tették, megkötözték, majd a többiek kergették, „vágják” (tréfásan ütötték) a másikat, aki menekült. A játék a gonoszűzést és a legények erejét demonstrálta.
A farsangjárás és maskaráskodás időszakában a legények és férfiak házról házra jártak különböző maskarában.
A dőre (vagy dőre-járás) a farsang farkán zajló szokás, jellemzően a Dunántúlon. A legények női ruhába öltözve, arcukat kendővel vagy maszkkal eltakarva jártak házról házra, tréfálkoztak, táncoltak, ajándékot (tojást, pénzt) kértek.
Farsang farka – a csúcspont
A farsang utolsó három napját (vasárnap, hétfő, kedd) nevezzük farsang farkának. Ez az időszak a leglátványosabb, legszínesebb szokásokkal teli. A farsang vasárnapja a legénybálok, a farsangi lakomák, táncmulatságok ideje.
Hétfőn és kedden zajlottak a legjelentősebb alakoskodó, maszkos, jelmezes szokások - a karneválok. (olasz eredetű szó: carne, vale! azaz hús, Isten veled!).
A bakkuszjárás (vagy bakugrás, bakkos-járás) a farsang utolsó napjain élő szokás volt. A legények bakbőrbe vagy szőrös ruhába öltözve, kolomppal, csörgővel zajt csapva járták a falut, űzték a telet és a gonoszt. A zaj és a szőrös alak a termékenységvarázslás és gonoszűzés eleme volt.
A legények gyakran hordozták a „farsangi menyasszonyt” (egy felöltöztetett legényt női ruhában). Sok helyen szokás volt a „farsangi kakaslövés” vagy „kakascsontozás”, a „tyúklopás” vagy „libahajtás” nevű játékok, amelyekben a legények különböző tréfás, gyakran erőszakosnak tűnő, de szabályozott játékokban vettek részt.
A betyárjáték a farsang utolsó napjain játszott tréfás, erőfitogtató játék volt. A résztvevők betyár módra öltöztek, loptak, kergetőztek, tréfás „rablásokat” színleltek. A játék gyakran erőszakosnak tűnő, de szabályozott elemeket tartalmazott, a falusi legények vitézségét demonstrálta.
Farsangtemetés
Sok helyütt a farsang utolsó napján „eltemették” a farsangot szalmabábu vagy rongybábu formájában, másutt meggyújtották a bábut - de nem a farsang, hanem a tél temetésének jelképeként. Volt, ahol vízbe dobták - de a lényeg. a farsangnak - és vele a télnek immár vége - vagy hamarosan vége lesz.
A maskarás legények koporsót vagy hintót cipeltek. A leányokat felültették a hintóra és addig nem engedték leszállni, míg meg nem fogadták: böjtben már nem fognak mulatozni.
A farsangi szokások fontos eleme volt a termékenységvarázslás és a gonoszűzés. A zajkeltés (csörgés, kolomp, kereplő, ostorcsattogtatás), a maszkok, a szőrös, félelmetes alakok (ördög, medve, turka) mind a tél és a gonosz szellemek elűzését szolgálták, ugyanakkor a tavasz és az új élet köszöntését is jelképezték.
A 20. század második felére a farsangi szokások nagy része visszaszorult vagy eltűnt a falusi élet átalakulása miatt, de számos helyszínen (főleg Erdélyben, a Felvidéken, a moldvai csángók körében és egyes dunántúli falvakban) ma is élnek a hagyományos farsangi járások, a busójárás (Mohács), a medvetáncok és a farsangtemetés. A gyerekek körében pedig él és eleven a farsang: az általános iskolák és az óvodák mindenütt farsangi mulatságoktól hangosak.
cover: Fortepan / Erky-Nagy Tibor
