1919. január 29-én Balassagyarmat lakói a katonasággal együtt verték vissza a csehszlovák megszállási kísérletet. A város Civitas Fortissima - a Legbátrabb Város - címet kapta tettéért.
Az Osztrák-Magyar Monarchia 1918-as összeomlása után Magyarországot belső és külső válságok sújtották. Károlyi Mihály kormánya pacifista politikát folytatott, ami azt jelentette, hogy nem szerveztek hatékony fegyveres ellenállást a nemzetiségek elszakadási törekvései és a szomszédos államok területszerző akciói ellen. A csehszlovákok, Edvard Beneš külügyminiszter irányításával, már 1918 novemberétől kezdve megszállták a Felvidéket, kihasználva a győztes antant hatalmak (Franciaország, Anglia, USA, Olaszország) hallgatólagos támogatását. Nógrád vármegye északi részét érintette ez leginkább: január 3-án Losoncot, január 10-én Ipolyságot foglalták el. Az Ipoly folyó mentén húzódó demarkációs vonalat átlépve január 15-én egy alig 40 fős csehszlovák különítmény bevonult Balassagyarmatra, elfoglalva a vasútállomást, a postát, a laktanyát és a vasút mentén száz méteres sávban a Sivító-telepet. A laktanyában lévő nemzetőröket lefegyverezték. Mindez jogsértő volt, mivel a városdeklaráltan magyar területnek számított. A városban anarchia uralkodott. Rákóczi István főispán (kormánybiztos) békés átadást szorgalmazott, de a lakosság, különösen a vasutasok és a szociáldemokraták, ellenállást terveztek. Január 25-én Bazovszky Lajos losonci ügyvédet nevezték ki zsupánnak, aki fegyverbeszolgáltatást rendelt el, de a lakosság szabotálta ezt. A feszültség január 27-én kulminált egy történelmi gyűlésen a vármegyeházán, ahol Pongrácz György főjegyző és Schuch István mozdonyvezető kézfogása szimbolizálta az osztályokon átívelő egységet: közösen tagadták meg a hűségesküt a csehszlovák államra. A felkelés eseményeit a 100. jubileumon hagyományőrzők így elevenítették fel:
Január 28-án vasutasok küldöttsége Magyarnándorba ment, ahol Vizy Zsigmond és Bajatz Rudolf századosok vezetésével katonai segítséget kértek. Az ellentámadás január 29-én hajnali 4 órakor indult meg. Bajatz egysége a laktanya hátsó frontját támadta, míg Vizy csapatai az Ipoly-hidat és a vasútállomást célozták. Véres harc bontakozott ki: a cseh parancsnok, Augustin Lauka főhadnagy elesett, de kezdeti zavar miatt a magyar katonák visszavonultak Szügy felé.
Ekkor léptek színre a civilek. Huszár Aladár aljegyző szervezésében polgárok, diákok és vasutasok folytatták a harcot: járőröztek, lőttek a losonci vonatra, és háztetőkről tüzeltek. Délután 2 órakor érkezett Kattauer Rudolf főhadnagy iglói géppuskás egysége, amely ultimátumot adott, majd támadást indított. A csehek fehér zászlót tűztek ki. 78-an fogságba estek, a város felszabadult. Párhuzamosan Pálmay Ernő százados Drégelypalánkról támadott, másnapra az Ipoly bal partja is magyar kézen volt. A felkelés történetéről Matúz Gábor rendezett dokumentumfilmet.
A győzelem inspirálta Nógrád vármegye más településeit: támadások indultak a demarkációs vonalon, megakadályozva további cseh előrenyomulást. Balassagyarmat megőrizte magyar identitását, ami Trianon árnyékában szimbolikus értékű.
Balassagyarmat a Civitas Fortissima (Legbátrabb Város) címet nem 1919-ben, hanem hivatalosan 2005-ben kapta meg az Országgyűléstől. A kifejezést ugyan már a Horthy-korban használták a felkelés emlékére (az 1922-es emléktáblán is szerepel), de a kommunista évtizedekben betiltották az ünneplést és a cím használatát. A rendszerváltás után, 1998-ban a város képviselő-testülete önállóan felvette a Civitas Fortissima feliratot a címerébe és a városháza homlokzatára, január 29-ét pedig városnappá nyilvánította. Végül az Országgyűlés 2005. májusában iktatta törvénybe az elismerést - ez a 2005. évi XXXIX. törvény „Civitas Fortissima” – Balassagyarmat, a legbátrabb városról. A törvény 1. §-a örök emlékezetül iktatja be a védők bátorságát, 2. §-a pedig hivatalosan adományozza a címet a városnak.
Balassagyarmaton már 1998-ban városnappá tették január 29-ét, 2002-ben pedig felavatták a felkelés emlékművét a főtéren. 2011-ben megnyílt a Civitas Fortissima Múzeum Huszár Aladár villájában.
2019-ben a 100. évfordulón emlékévet tartottak, megjelent Kapa Mátyás történelmi regénye, a Maradj meg magyarnak, amely valós események alapján dolgozza fel a civilek és katonák összefogását – a könyv azóta ajánlott olvasmány lett néhány helyi iskolában. Baráz Ádám, balassagyarmati születésű zeneszerző és zongoraművész pedig megkomponálta a Civitas Fortissima 100 című zongoraművét, amelyet a városnak ajánlott; premierje a Vármegyeháza dísztermében zajlott. A centenáriumra megalapították a Civitas Fortissima Emlékérmet is, amit kiemelkedő lokálpatrióta érdemekért adnak át.
