1884. augusztus 23-án este két svájci hegyivezető, egy helyi vadász és egy pesti jogász állt az Elbrusz csúcsán. A hegyre addig egyetlen expedíció jutott fel, megbízható térkép sem volt róla. „Peter kibontotta a magunkkal hozott kis háromszínű lobogót." – írta később Déchy Mór, aki a zászlót kitűzte a hóba. „Hazám színeit ott lobogtatta a szél a Kaukázus legmagasabb ormán.” Ő lett az első magyar, aki 5000 méter fölött járt. Ma 175 éve, 1851. november 4-én született.
Egy gúnyos sor az Alpine Journalban
Déchy jómódú családba született, és 1875-ig a Deutsch nevet viselte. A temesvári és a pesti piaristáknál tanult, jogot Pesten és Bécsben hallgatott, rövid ideig ügyvédként is dolgozott. A földrajz és a hegyek azonban gyerekkora óta vonzották, gimnazistaként már az Alpok ormait járta. Fiatalon beszélt németül és angolul, felnőttként oroszul is megtanult, így hamar tagja lett a nyugat-európai turistaegyleteknek, és rendszeresen küldött beszámolókat a szaklapoknak. Nekrológírója, Lasz Samu szerint egy olvasmány is sarkallta: az Alpine Journal egyik angol szerzője a Déli-Kárpátokról írva pipogyáknak nevezte a magyarokat, akik nagyobb hegyi útra nem képesek. Déchy elhatározta, hogy rácáfol.
Egyetemistaként bejárta a Bernina-csoportot, megmászta a Jungfraut és a Monte Rosát, első magyarként feljutott a Mont Blanc-ra. Ott volt a Magyar Földrajzi Társaság alapítói között, és folyamatosan hódította a magaslatokat: 1873-ban a Matterhornra is feljutott. A tiroli Ortler-csoportban csúcsok egész sorát mászta meg. 1874. szeptember 3-án a Magyarországi Kárpát-egyesület meghívására a Magas-Tátrában járt, és két helyi vezetővel, ifj. Ruman-Driečny Jánossal és Martin Spitzkopffal feljutott a Tátra-csúcsra (szlovákul Vysoká). Előttük senki sem állt a tetején.
Mont Blanc, a Dome du Gouter-ről leszakadt gleccserszakasz. Hegymászó mentése a jégen keletkezett repedésből., 1910. Fortepan / Magyar Földrajzi Múzeum / Diagyűjtemény
Malária a Himalája lábánál
1879-ben Indiába utazott, és Dardzsilingben felkereste Kőrösi Csoma Sándor sírját. Innen a Himaláján át Tibetbe akart eljutni, ám a Terai mocsaras erdőségeiben maláriát kapott. Hat hétig gyötörte a láz, életét nagyrészt svájci kísérője, Alexander Maurer ápolásának köszönhette. Vissza kellett fordulnia, és bár tervezte, a Himalájába többé nem tért vissza. Élményeiről a Földrajzi Közleményekben számolt be, a Budapesti Szemlében pedig úti vázlatokat közölt Kalkuttától Dardzsilingig tartó útjáról.
Odesszából a Kaukázusba
1884-ben feleségül vette Steinberg Paulinát, egy odesszai bankár lányát, és a Fekete-tenger partjára költözött, ahol egy vasúttársaság jogtanácsosa lett. Közel került így ahhoz a hegységhez, amelyet az Alpok felderítetlen párjának tekintett, és amelynek nagy részén akkor még ember sem járt.
Dadiani castle on the Tskhenis-Tsqali. Photographed by the Hungarian explorer Moriz von Déchy (1851-1917)
Még abban az évben elindult első expedíciójára, és 1902-ig hétszer tért vissza. Az utakat saját költségén, nyaranta szervezte, és tudatosan vitt magával szakembereket: Lojka Hugó és Hollós László botanikust, Schafarzik Ferenc, Papp Károly és Laczkó Dezső geológust. Utóbbiak készítették el a Kaukázus első áttekintő földtani térképét.
1887-ben a brit Douglas Freshfielddel járt a hegyekben. Ezután egy évtizedre megszakadt a munka: előbb kislánya, Mária, majd felesége is meghalt. 1897-ben tért vissza, ekkor a Kazbekre is feljutott, a hegység keleti felét és Dagesztánt pedig az utolsó utakon járta be. Balázs Dénes geográfus később kiszámolta, hogy a hét expedíció valójában tizenegy útvonalon zajlott. Megmászta a Bazardüzürt is Azerbajdzsán és Dagesztán határán.
"Egyetlen vágyam volt: rátenni a lábamat a remek hegytetőre. Feledtem a tudományos kutatást és minden más célt” -írta.
Déchy maga az expedíciók sorána csúcsokon túl leginkább a jégre figyelt. Elsőként végzett rendszeres gleccserkutatást a Kaukázusban, vizsgálta a hóhatár változásait és az eljegesedés kiterjedését. Lóczy Lajos szerint expedíciói csendben, feltűnés nélkül zajlottak, ezért keltett nagy meglepetést, amikor 1905 és 1907 között Berlinben három kötetben, mintegy 1200 oldalon megjelent német nyelvű összefoglalója, 1907-ben pedig a magyar változat Kaukázus. Kutatásaim és élményeim a kaukázusi havasokban címmel. A kötet térképe volt az első részletes magyar nyelvű térkép a hegységről. Lóczy úgy látta, a mű a magyar művelődés jó hírét is öregbítette.
Kamerával a gleccsereken
Déchy úttörő hegyi fotós is volt: saját szavai szerint korábbi útjai szolgáltatták a Közép-Kaukázus első rendszeresen felvett fényképsorozatát. Képei a legendás olasz fotós, Vittorio Sella felvételei mellett jelentek meg Freshfield nagy Kaukázus-monográfiájában, adatait pedig máig hivatkozzák, mert pontosságukat modern műszeres mérések is igazolták. Lencséje az embereket is megörökítette: szvanét falvakat, imereti pásztorkunyhókat, helyi előkelőségeket.
Egy kései méltatója szerint inkább volt alpinista, mint aprólékos részletkutató – Déchy épp ezért hívott maga mellé szaktudósokat, és saját vizsgálódásait a gleccserekre szűkítette. Fotónyomdai előképei közül 94-et 2025 decemberében védett kulturális javakká nyilvánítottak.
Élete utolsó éveiben a természetvédelem szószólója lett: A természetvédelem és a nemzeti parkok című, 1912-es tanulmányában a Yellowstone mintájára magyar nemzeti park létrehozását sürgette. 1917. február 8-án szívbetegségben halt meg, a Fiumei úti sírkertben nyugszik. Több mint ötezer kötetes könyvtárát és ezer térképét a debreceni egyetem földrajzi intézete kapta meg, ma is ott található. Szobra az érdi Magyar Földrajzi Múzeum kertjében áll.
A Kaukázus-kötet elején Déchy mottó gyanánt egy Vámbéry-tanítvány, Erdődi Béla által fordított perzsa verset helyezett el - valószínűleg as-Sáfií már akkor is ezerévesnél régebbi művét - amely mai szemmel is fontos tanítást ad. Lehetne Déchy életfilozófiájának tömör összegzése is.
Menj utazni s meglásd, mit elhagytál érte,
Kárpótlásul másutt — megtérül a bére.
Menj világot látni; mert az égbolt alatt
Igaz gyönyör csak az utazásból fakad.
Kinek van Ízlése s eszes, okos ember,
Ha megül egy helyen, dicsőséget nem nyer.
Menj lakóhelyedről messzi világtájra.
Ismeretlen földre, idegen világba.
Megpossad a viz is, ha marad egy folton,
Üditó ital lesz, ha csörgedez folyton.
Annyit ér, mint porszem drága arany szemer,
Mig a sziklaérben, bánya méljén bever.
Maga hazájában az aloéfának
Nincsen nagyobb becse, mint a tűzifának.
cover: Matternhorn, 1927. Fortepan / Schermann Ákos. Déchy fotói: wiki commons.
További információk, források: Domaniczky Endre: Emlékezés Déchy Mórra – MTA REAL, 2024 · Parlagi Gáspár: Déchy Mór – Orient Projekt · Magyar életrajzi lexikon – MEK · Déchy Mór – Wikipédia · Déchy Mór: Kaukázus, előszó – MEK · Balázs Dénes: Déchy Mór utazásai a Kaukázusban – Hungaricana · Déchy Mór (1851–1917) – Banaticum · 165 éve született dr. Déchy Mór – magas-tatra.info · Déchy Mór – Magyar Lépték · Freshfield: The Exploration of the Caucasus – Abkhaz World · Kulturális Javak Bizottsága, 2025. december 12. – kormany.hu
