A szépen gyomlált kert, gereblyenyomos földdel nagyanyáink büszkesége volt - még a rózsák közt az előkertben se nőhetett semmi. Az elmúlt 40 év éghajlativáltozása, az egyre forróbb és szárazabb nyarak miatt azonban a talaj takarása ma már elsődleges fontosságú - óv a kiszáradástól. Milyen módszerek közül választhatunk?
Gondoljunk bele: a talaj a természetben szinte sosem takaratlan. A réten a füvek, az erdőben az avar és a mulcs óvja a kiszáradástól.. Az ipari mezőgazdaság és a vegyszerek elterjedésével alakult ki az a gyakorlat, hogy a haszonnövények közt semmi ne nőjön - mert "elszívja a tápanyagot". De vajon tényleg? Nem lehet, hogy haszna van? Vajon mennyivel kell kevesebbet locsolnunk egy konyhakertet, ha mulcs takarja vagy növénytársulás is növekszik a haszonnövények tövei közt?
A sorközök és kerti utak gyomtalanítása, illetve takarása (mulcsolása) alapvető a gyomosodás visszaszorításában és a talaj kiszáradásának mérséklésében. Ugyanakkor érdemes különbséget tenni a megjelenő fajok között, és nem minden növényt automatikusan eltávolítani.
Hasznos gyomok
A tavasszal tömegesen megjelenő egynyáriak – például árvacsalán, pásztortáska, tyúkhúr, veronika, pipacs – valamint egyes, magról terjedő évelők (fehér here, kerek repkény, útifű) általában nem jelentenek közvetlen veszélyt a kultúrnövényekre. Jelenlétük hozzájárul a talaj fedettségéhez, csökkenti a párolgást, javítja a talajszerkezetet, és növeli a biodiverzitást. Virágzásuk révén hasznos rovarokat is vonzanak.
Más a helyzet a gyorsan terjedő, erőteljes gyökérzetű fajokkal. A tarackbúza és a szulák mélyre hatoló, szétágazó gyökér- és tarackrendszerrel rendelkezik, amelyből a legkisebb visszamaradó darab is újrahajt. Ezek a növények nemcsak a felszínen terjednek agresszíven, hanem a talajban is nehezen visszaszorítható hálózatot építenek ki, ezért az ágyások közeléből mindenképpen el kell távolítani őket.
Bizonyos fajok speciális szerepet is betölthetnek: a madárkeserűfű például jól tűri a taposást, így a kerti utak mentén akár természetes talajtakaróként is működhet. Emellett több „gyomként” számon tartott növény gyógynövényként is ismert (pl. pitypang, csalán, cickafark), és jelenlétük a talaj állapotáról – tömörödéséről, tápanyagtartalmáról – is információt adhat. Ahol bőven nőnek, ott kultúrnövényeink számára is lesz elegendő tápanyag. Sőt: a csalánt pl. nem kedvelik a csigák - így távoltartásukra kitűnő.
Mulcsoslás
A mulcs nem csak a fakéreg, amit dekorkertészeti célokra vehetünk ma már minden kertészeti vagy barkácsboltban. Mulcsként használhatunk sokféle (szerves és szervetlen) anyagot is. A talaj felszínét borítjuk vele, hogy védje a talajt a kiszáradástól, a gyomoktól, a hőingadozástól, a talajeróziótól.
Mivel mulcsoljunk?
A veteményesben a szalma az egyik leggyakrabban használt mulcsanyag: jól szigetel, lassan bomlik, ugyanakkor fontos, hogy ne tartalmazzon gyommagvakat. A fűnyesedék szintén hasznos, de frissen csak vékony rétegben érdemes kijuttatni, mert könnyen összetömörödik és befülled; szárítva, szénaként már biztonságosabb és hatékonyabb takaróanyag. A lombhullató fák levelei szinte mind alkalmas mulcsolásra, különösen aprítva vagy félkomposztált állapotban. (Gyakori tévhit, hogy a dió nem jó a komposztba és nem jó mulcsnak sem. pedig igen, csak fél évvel a lehullása után. Vagyis az ősszel lehullott dióleveleket tavasszal már használhatjuk nyugodtan.)
A komposzt nemcsak takar, hanem tápanyagot is szolgáltat, így kettős funkciót lát el. Az aprított kéreg és gally inkább dísznövények körül használatos, mivel lassabban bomlik és egyes fajtái (fenyőmulcs) savasítják a talajt. A kaszálék és egyéb zöld hulladék rétegezve is alkalmazható. A természetes rostanyagok, mint a gyapjú, len vagy kender, szintén kedvezően hatnak a talajéletre.
Mindenképpen kerülendők viszont a kezelt, festett faanyagok, a vegyszerrel szennyezett fűrészpor és nem jó takarásra a zárt műanyag fólia sem - mivel ezek károsíthatják a talajt vagy gátolják annak természetes működését - egy fólia alatt a talaj nem szellőzik, befülled.
Hogyan mulcsoljunk?
A mulcsolás akkor hatékony, ha néhány alapelvet betartunk. A takaróréteg ideális vastagsága általában 5–10 cm, de fontos, hogy ne közvetlenül a növény szárához kerüljön, mert az kedvez a rothadásnak és a kórokozók megjelenésének. A mulcsot mindig nedves talajra érdemes kijuttatni – legjobb egy kiadós eső vagy alapos öntözés után.
Jól működik a különböző anyagok rétegezése is: például alul kartonpapír, fölötte szalma vagy egyéb szerves anyag. A kartont (papírdobozt) érdemes beáztatni, és apróbb darabokra tépkedni, nem egész táblában használni. Fontos, hogy ne színes papírt hanem a natúr, barna kartont használjuk csak. Ha a talajra fektetjük és szerves anyaggal (fűnyesedék, kéreg, szalma) befedjük, a papír lebomlik, javítja a talajszerkezetet, miközben megakadályozza a fény eljutását a gyomokhoz. A minden háztartásban rendszeresen keletkező wcpapír-guriga is kiváló mulcsanyag - ha a gyerekeknek szükséges adni különfeladatot, vágjuk apróra (de igazából egy beáztatás elég).
A papírtálcák ültetéshez is kiválóak: a tojástartó például.
A mulcsolás előnyei sokrétűek: csökkenti az öntözési igényt, visszaszorítja a gyomokat, javítja a talaj szerkezetét, és kedvez a talajéletnek. Emellett védi a talajt a szélsőséges hőmérsékleti hatásoktól – a nyári hőségtől és a téli fagytól egyaránt –, ami összességében egészségesebb növényállományt eredményez. Tehát: mulcsolásra fel!
Jó kertészkedést mindenkinek!
