Töri, ha talál - ha nem talál: csinál. Mátyás napja (február 24.) fordulópont volt az időjárásban a régiek megfigyelései szerint. Ha fagy volt ezen a napon, enyhülés érkezett - ha viszont enyhülést talált Mátyás, fagyot hozott. Innen a nap népies neve is: Jégtörő Mátyás.
Mátyás király vagy Mátyás apostol?
A válsz: is-is. Szokás volt a gyerekeket annak a szentnek az oltalmába ajánlani, akinek napján az újszülött a világra jött. Hunyadi Mátyás február 23-a éjjelén, valószínűleg 24-e virradóra látta meg a napvilágot Kolozsvárott, Méhfi Jakab szőlősgazda házában, ahová édesanyja, Szilágyi Erzsébet Vajdahunyadról érkezett.
Mátyás apostol pedig a február 24-ei szent. Legendája szerint Jézus mennybemenetelét követően, pünkösd előtt sorshúzással választották az apostolok közé a szűkebb tanítványi körből - Júdás helyébe. Azért, hogy az apostolokkal együtt „tanúskodjék Krisztus föltámadásáról” – írja Apostolok Cselekedetei (ApCsel 1,15-26). Mivel a hagyomány szerint vértanúhalált halt, nyakazó bárd oltotta ki életét, attribútumai a bárd és a szekerce, kard, kereszt és lándzsa lettek. Az ácsok és mészárosok védőszentje és a halászok is ekként tisztelik. Róma a XI. századtól ünnepli Mátyás napját február 24-én, a nap az 1493-as esztergomi zsinat óta parancsolt ünnep a Kárpát-medencében is.
A Jégtörő, a tojások és a halak
A néphagyomány összekapcsolta a szekercés-bárdos Mátyást és a jégtörést. Közismert időjárási regula fűződik ehhez a naphoz: „Ha Mátyás jeget talál, akkor töri, ha nem talál, akkor csinál.” Vagyis, ha enyhe az idő, lesz még fagy. Ha fagy: jön az enyhülés.
A Mátyás-napi időjárásból jósoltak a termésre, tojásszaporulatra. A hideg idő jó termést, a szeles idő kevés tojást jelzett. Szlavóniában, ha az idő havas volt, búzát, árpát, zabot vetettek a jó termés reményében, a gazdasszonyok pedig sárgarépát, petrezselymet, borsót - mert így biztosan nem rágja féreg a magvakat. Eső esetén attól tartottak, hogy a jég elveri a termést, és a szőlő savanyú lesz.
Számos hiedelem fűződik a Mátyás-napi tojáshoz. A Szolnok megyei Csépán a Mátyás-napi tojásból kelt libát marakodósnak, veszekedősnek tartották. Székelykevén piros ceruzával jelölik meg a Mátyás-napi lúdtojásokat - úgy tartották, jó gúnár kel ki ezekből.
A halászok pedig vízre szálltak, vagy léket vágtak, mert mindenképpen jól járt, aki ezen a napon halat fogott. Az egész évi szerencsés halászat előjelének tekintették. Ezt a halat Baranyában „Mátyás csukájaként” emlegetik.
forrás: Néprazi Lexikon. Katolikus Lexikon. képek: Shutterscock.
