Petőfi utca több ezer magyar településen található – de hogyan lett a költő az egyik leggyakoribb utcanév? A segesvári csata évfordulóján - Petőfi eltűnése/feltételezett halála napján - jártunk utána a történetnek.
A 19. század közepéig az utcanevek elsősorban gyakorlati szempontokat követtek: gyakran a lakók foglalkozására, egy jellegzetes épületre, földrajzi adottságra vagy a környék valamely sajátosságára utaltak. A dualizmus korában azonban az utcák elnevezése egyre inkább a nemzeti emlékezet részévé vált. A városok és falvak közterületei egyre gyakrabban kapták történelmi személyek, írók, költők és politikusok nevét.
Petőfi különösen alkalmas volt erre a szerepre. A márciusi ifjak vezére, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc költője a népi kultúrához is közel álló alak volt. Egyszerre lehetett benne látni a szabadság eszméjének képviselőjét, a romantikus költőt és a nemzet egyik legfontosabb irodalmi alakját.
A 19. század közepéig sok településen az utcanevek nem hivatalos elnevezések voltak, hanem a helyi használatból alakultak ki. A Bach-korszakban (1850 körül) jelentek meg az első hivatalosabb utcanévrendezések: a hatóságok sokszor a már élő népi neveket rögzítették. A század második felében viszont már tudatos emlékezetpolitikai névadás indult: a városi tanácsok, községi elöljáróságok, helyi képviselő-testületek döntöttek az új nevekről. Már az 1860-as évektől megjelent az igény, hogy a reformkor és a szabadságharc alakjai – Kossuth, Széchenyi, Deák, Petőfi, Vörösmarty – utcanevekben is megjelenjenek, de erre csaka kiegyezést követően nyílt lehetőség.
A Petőfi-kultusz már a költő halála után gyorsan erősödött, intézményesülését külön szervezetek is erősítették, például az 1876-ban alakult Petőfi Társaság, amely kifejezetten a költő emlékének ápolását tűzte ki célul. A kiegyezés utáni évtizedekben egyre több településen választották nevét közterület elnevezésére, majd az 1923-as Petőfi-centenárium újabb lendületet adott az emlékezésnek. Ekkor országszerte szobrok, emléktáblák és új közterület-elnevezések születtek.
Budapesten például a mai Petőfi Sándor utca már 1900-ban megkapta a költő nevét: korábban Koronaherceg utcaként szerepelt a várostérképeken.
Miért éppen Petőfi?
A 20. század politikai rendszerei eltérően értelmezték Petőfi alakját, de szinte mindegyik megtalálta benne azt az elemet, amely saját történeti képébe illeszkedett. A két világháború közötti korszakban elsősorban a nemzeti költőt és a szabadságharc alakját hangsúlyozták, míg a szocialista korszak a forradalmár és a népből származó költő képét emelte ki. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy Petőfi neve sok más történelmi személy közterületi emlékezeténél stabilabbnak bizonyult. Bár a rendszerváltások után számos utcanevet megváltoztattak, Petőfi jellemzően megmaradt.
Petőfi utcák és emlékezet a Kárpát-medencében
Petőfi kultusza nem áll meg Magyarország határainál. A magyar nyelvű közösségek lakta területeken – Erdélyben, a Vajdaságban, a Felvidéken és Kárpátalján – szintén sok településen találkozhatunk Petőfi nevét viselő utcákkal, terekkel és intézményekkel. A költő kultuszához hozzátartozik az is, hogy életében számos településen megfordult. Vándorszínészi évei, utazásai és a szabadságharchoz kapcsolódó szerepe miatt sok helyen őriznek „itt járt Petőfi” emléktáblákat vagy helyi legendákat.
A közterület mint nemzeti emlékezet
A Petőfi utcák nem csupán táblák a házfalakon. Azt mutatják meg, hogyan válik egy történelmi személy a mindennapi élet részévé: egy cím, egy útbaigazítás vagy egy postai címzés is folyamatosan továbbadja az emlékezetét. Petőfi Sándor kultusza azért bizonyult különösen tartósnak, mert alakjában többféle jelentés találkozott: a szabadság költője, a nemzeti romantika alakja és a magyar irodalom egyik legismertebb szerzője egyszerre lehetett. Ez tette lehetővé, hogy neve több mint másfél évszázaddal halála után is az egyik leggyakoribb magyar közterületnév maradjon.
