A magyar néptánckutatásnak vannak olyan személyiségei, akik nélkül nem úgy nézne ki ez a mozgalom, mint ahogyan ma kinéz. Az, hogy az amatőr mozgalom kibontakozhatott, szükség volt előzményekre, mint a Gyöngyösbokréta – mozgalom, a népi színjátszást támogató vidéki programok, vagy a népzenegyűjtők tevékenységei, akik sokszor már nem hagyták figyelmen kívül a néptáncot sem gyűjtéseik alkalmával. Ilyen személyiségek voltak Ortutay Gyula, Kodály Zoltán, Vargyas Lajos, Muharay Elemér, Lajtha László, Tálasi István, Dégh Linda, Gönyey-Ébner Sándor, vagy Vajda László. Ennek a népművészet iránt teljes életművükkel elkötelezett társaság következő generációjának kiemelkedő tánctudós egyénisége volt Dr. Pesovár Ernő. Tóth János írása.
„A néptánc nem más, mint a különböző történeti korszakokban gyökerező, de a hagyományban egymás mellett élő tánctípusok és táncstílusok összessége.”
(Pesovár Ernő: Tánchagyományunk történeti rétegei 2003.)
Pesovár Ernő, 1926. szeptember 5-én született Herenden. Az általános iskoláit követően a Veszprémi Piarista Gimnáziumban folytatta tanulmányait, és testvérével, Ferenccel együtt – aki szintén a néptánckutatásnak szentelte munkásságát, de sajnos korán elhunyt - a gimnázium néptáncegyüttesében kezdett táncolni. 1946-ban a Budapesti Egyetem bölcsészettudományi karára jelentkezett, ahol 1951-ben szerzett muzeológusi oklevelet. Még ez évtől a makói, kőszegi és balassagyarmati múzeumokban dolgozott, mint néprajzos muzeológus. A makói József Attila Múzeumban 1950–1951 között kinevezett igazgatóként tevékenykedett. A tárgyi néprajzi, muzeológusi munka mellett sem távolodott el a néptánctól és a népzenétől, és rendszeresen bejárt Budapestre is, főleg miután 1951-ben megalakult a Népművészeti Intézet. Az Intézet Kodály Zoltán és Györffy István által a harmincas-negyvenes évek fordulóján meghirdetett művelődési program folytatása volt, amellyel Kodályék a népművészetet a művelődési programok alapjává kívánták tenni.
Persze a kornak megfelelően némi szocialista eszmerendszerrel kiegészítve, amely Révai József nevéhez köthető. Sebő Ferenc így foglalta össze a lényegét:
„a népdal az kifejezi a nép elégedetlenségét, a nép jobb iránti vágyát, de egy nincs benne a népdalban, a szocializmus eszméje, és ezt nekünk kell belevinni a népművészetbe.”
És, hogy mindezt hogyan kell az Intézetnek megvalósítani, azt a 9/1951. /1. 6./ M. T. számú rendelet feladatmeghatározása adja meg: „A szakszervezetekben és a többi tömegszervezetekben egyre szélesedő, kultúrotthonokban kibontakozó kulturális tömegmozgalom művészi irányításának elősegítése.” Ebbe beletartozott a kultúrműsor-füzetek kiadása, néprajzi anyag gyűjtése és visszajuttatása a „kulturális tömegmozgalomhoz”, az „új népdal” és az „új tömegtánc” kialakítása, művészi tehetségek felkutatása. Az 1953. évi munkaterv a Néprajzi Osztály feladatairól ezt írja: „A népet népművészeti alkotásokra inspirálni úgy, hogy egyre tisztábban az új életet, a szocialista mondanivalót tükrözze.”
(Sebő Ferenc: A Népművészeti Intézettől a Hagyományok Házáig 2007. In.: rejtelmek.hu)
Ez az intézet két nagy osztállyal kezdte meg a működését, az egyik volt a Táncosztály, a másik pedig a Néprajzi Osztály. Ezen az osztályon kezdett el együtt dolgozni Martin György és Pesovár Ernő. Nélküle nem indulhattak volna el azok a nagyszabású gyűjtőutak, amelyek a 20. századi néptánc-szakmai, gyűjtéselméleti adatbázisát és ezzel együtt a tudományos feldolgozás alapjait megteremtették. Pesovár Ernő 1952-től lett a néptáncgyűjtő részleg vezetője. Andrásfalvy Bertalan erről a következőképpen emlékezik meg:
„Ő szervezte meg a táncgyűjtést! Ezt nem szokták emlegetni, mert nincs nyoma igazából, mert azt csinálta, hogy az Intézetnél kijárta, hogy mint egyetemi hallgatók menjünk és tudjunk filmezni táncokat. Ehhez Ő szerzett kiküldetési rendelvényt, 31 Ft-os napidíjat, és az eszközöket, tehát magnetofont, filmfelvevő gépet és így egyetemista korunkban bejártuk az egész országot és filmeztünk. Tulajdonképpen akkor gyűlt össze az a filmanyag, ami az egész magyar tánckutatást és tánckincset világhírűvé tette.”
A jelenleg meglévő magyarországi néptáncmozgalomnak ez a hozzáállás és munka az origója, Pesovár Ernő az a pont, ahová, mint ősforráshoz, vissza lehet vezetni azt, hogy mára oly módon intézményesülhetett a néptánckultúránk, hogy alapfoktól a felsőfokig tanítják, a profi és az amatőr néptáncegyüttesi mozgalom virágzik. Ma az országnak négy hivatásos táncegyüttese és nagyjából hatszáz – határon túl még további háromszáz – néptáncegyüttese van.
Pesovár mindezt természetesen nem egyedül érte el, hanem elképesztően elhivatott és szakmailag kifogástalan kortárs szakemberekkel együtt, mint a már említett Martin György, Andrásfalvy Bertalan, Borbély Jolán, Novák Ferenc Tata, Lányi Ágoston, vagy az öccse, Pesovár Ferenc.
1959-től Pesovár Ernő a Magyar Néprajzi Múzeum Népzenei Osztályának munkatársa lett. A kutatói munkája mellett fontosnak tartotta, hogy azokat, amiket gyűjtöttek, fel is dolgozzák, és kézzel foghatóvá tegyék, ne csak a tudományosság vitrinjébe zárva váljék játékszerré, hanem a mindennapi néptáncos életben is kamatoztathassák a gyűjtött és feldolgozott anyagot. Ezt ő maga is tette együttesvezetőként, koreográfusként. (Merthogy 1959–1978 között a szombathelyi Ungaresca Táncegyüttes művészeti vezetője és koreográfusa is volt.)
Elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a magyar néptánckutatás nemzetközi hírnévre tett szert. 1960–1970 között részt vett a német, a holland és a svéd néptáncmozgalom szervezésében is, kurzusokat tartott a magyar módszerről több nyugat-európai városban (főleg a kölni és drezdai táncakadémián, de 74-ben a távoli Kubában is).
Részt vett az akkor már Népművelési Intézet néptáncos és népzenei oktatóképzéseinek kidolgozásában és magában az oktatásban is, amely során egész Magyarországon – akkor még felsőoktatási képzés nem lévén – számos néptáncpedagógus szerezhette meg az „A”, „B”, „C” kategóriás néptáncoktatói képesítést.
1970-től az MTA Népzenekutató Csoport munkatársa, 1974-től nyugdíjazásáig az MTA Zenetudományi Intézetének főmunkatársa, 1983–1988 között pedig a vezetője volt. Évekig tanított a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskolán, 1984-től előadója volt a Magyar Táncművészeti Főiskola néptáncos képzésének és az ELTE Néprajzi Tanszékének.
Pesovár Ernő mindig szívén viselte az amatőr mozgalom alakulását nem csak mint együttesvezető, hanem mint szervező, szakíró és tánckritikus is. 1980–1989 között elnöke volt a Martin György Néptáncszövetség elődjének, az Amatőr Néptáncosok Országos Tanácsának. 1990–2000 között a Muharay Elemér Népművészeti Szövetség elnöke majd 2000-től tiszteletbeli elnöke volt.
Mint a Magyar Állami Népi Együttes szaktanácsadója élete végéig aktívan rész vett a tánc- és zenei folklór továbbörökítésében, formai és tartalmi szempontjainak alakításában.
Kutatásai nem csupán a magyar táncfolklórra, hanem az európai tánckultúrára is kiterjedtek - főleg azok történeti rétegeinek feltárására, rokonsági vizsgálatokra. Kutatási területe volt az új táncstílus és a páros táncok formai vizsgálata, elemzése. Cikkei, tanulmányai az Ethnographia, a Néprajzi Értesítő, az Acta Ethnographica című szakfolyóiratokban, a Tánctudományi Tanulmányok, a Táncművészeti Értesítő, az IFMC-évkönyv című kiadványokban jelentek meg.
Legfontosabb munkái, melyek ma is tankönyvként használhatók: A magyar tánctörténet évszázadai (1972), A magyar páros táncok (1997), Tánchagyományunk történeti rétegei (2003).
2003-ban „Nézd a tánc nemeit” címmel nagy sikerű tánctörténeti sorozatot készített a Duna televízióban, mely szinte a teljes kutatói életművet feldolgozta és rendkívül alaposan, nagy hiányt pótolva adta közre a magyar tánctörténet évszázadait.
2008. március 2-án, 82 évesen hunyt el Budapesten.
Az emléke előtt születésének 100. évfordulóján nagyszabású gálaműsorral emlékeztek meg, nevét több oktatási és művelődési intézmény is viseli szűkebb hazájában, Herenden és Szombathelyen.
cover: Fortepan / Bojár Sándor
Források:
Andrásfalvy Bertalan: In memorian Pesovár Ernő In.:„Nézd a tánc nemeit…” – konferencia Pesovár Ernő tiszteletére 2021.
Dr. Felföldi László: Elhunyt Pesovár Ernő 2008. In.: Táncélet
Sebő Ferenc: A Népművészeti Intézettől a Hagyományok Házáig 2007. In.: rejtelmek.hu
Veszprém Megyei Életrajzi Lexikon – Pesovár Ernő
