Kolompok, csengők - később petárda és tűzijáték. Miért zajongunk hagyományosan szilveszter éjjel? És mit lehetett megtudni a jövőről, ha az ember nagyon figyelt?
A szilveszteri zajkeltés eredete jóval régebbi, mint az ünnepi tűzijátékok: a régi falusi közösségek úgy tartották, hogy az év utolsó éjszakáján „a rossz szellemek különösen közel járnak”. A szellemek és velük az óév elűzésére kolompokkal, csengőkkel, ostorpattogtatással, sőt fegyverropogással is próbálkoztak. A Felvidéken éjfélkor harangot kongattak, máshol üstöket ütöttek össze; az volt a cél, hogy a zaj ereje megtörje a balszerencsét.
A szilveszteri kántálás során a legények rigmussal jártak körbe a falun. Vasszilvágyon jegyezték fel a következő szilveszteri éneket:
Este harangszóra,
gilingalangóla,
Azt hirdeti, itt az évnek,
itt a fordulója.
Azért friss egészséget,
Bort, búzát, békességet
Aggyon isten bőven,
Az újesztendőben.
A 19. századi feljegyzésekben gyakran szerepel a mondás: „Aki nagy zajjal lép az új évbe, nagy szerencsével találkozik.” Nemcsak a rosszat akarták távol tartani, hanem az új esztendőt is igyekeztek „felébreszteni”.
Szerencse és tilalmak – mit szabad és mit nem?
Szilveszter napján a néphit több ételhez és tevékenységhez szerencsét vagy épp balszerencsét kötött. A Dunántúlon azt tartották: „Aki szilveszterkor pénzt számol, annak egész évben lesz mit.” Sok helyen az asszonyok ilyenkor nem adtak ki semmit a házból — sem sót, sem tüzet, sem ételt — nehogy a család javai „kifolyjanak”. A házimunka is tiltott volt: seprűhöz nyúlni különösen veszélyesnek számított, mert „elsöpörnék a szerencsét”. És nagy balsorsot hozott nem adni a kántálóknak. Kunmadarason a legények subában, kiütött tetejű sipkában jártak kántálni, az arcuk elé papírmaszkot tettek, amelyre szakállt, bajuszt ragasztottak. Az „Újesztendő vígságszerző...” kezdetű énekkel jártak, de voltak csoportok, akik az alábbi köszöntővel kértek adományt:
Boldog újévet! Pénzt, süteményt, bort! Egyenes a kémény, Görbe a disznóláb, Áldja meg az isten azt a gazdát, Ki a szegény kántálóknak ád!
Ám, ha nem kaptak, a köszöntő sorai így hangzottak:
Verje meg az isten azt a gazdát, Ki a szegény kántálóknak nem ád!
Óévbúcsúztató hiedelmek – jóslatok a következő évre
A szilveszteri és újév különösen alkalmas volt a jóslatokra. Az elemeket hívták segítségül. A vízjóslás során a lavór vízbe dobott tárgyak mozgása mutatta a jövendőt, a széljóslás megmondta, milyen idő lesz az évben abból, hogy szilveszter éjfélkor melyik égtáj felől fújt a szél. Az égboltot is figyelték: a csillagos ég jó termést, a borult nehéz esztendőt ígért.
A leglátványosabb szokás a szilveszteri ólomöntés volt: egy kanálban olvasztott ólmot hideg vízbe csurgattak, és az így keletkező formákat értelmezték. A csónak, hal, kereszt vagy gyűrű mind más életfordulatot jelzett.
A Dunántúlon a lányok éjfélkor a kapu mögé álltak, és figyelték, merről hallanak elsőként ugatást vagy lépéseket — arról az irányról várták a jövendőbelit. És haláljósló nap is volt a szilveszter: „Aki hálaadásról hazamenet elesett az úton, meghalt még abban az évben” – hitték Jászdózsán. Jósoltak kulcsforgatással, például a bukovinai magyarok: „Hát tettek egy kulcsot a szent könyvbe, újesztendő előtt való estén, belékötötték, s azt forgatták az ujjikon, s ahányat fordult a kulcs, azt mondták, annyi évet él. S mikor megállt, vagy a cérna elszakadott, akkor meghal”.
Gonoszűzés és „jószerencse-beengedés”
A szilveszter éjszakai zajkeltés mellett több vidék ismert rituális „beengedő” szokásokat is. A Felvidéken például éjfélkor kinyitották a ház ajtaját, és így szóltak: „Isten hozott, új esztendő!” Másutt a család legidősebb férfitagja vitte be elsőként az újévi kenyeret vagy egy marék gabonát, hogy „a bőség vele együtt jöjjön be”.
A magyar falvakban a szilveszter közösségi esemény volt vigassággal, tánccal. A legények gyakran végigjárták a házakat, zenével vagy köszöntőkkel. A 19. századi leírások szerint helyenként egyesek „a padláson ülve várták az éjfélt”, hogy az új év első hangjait — harangszót, kutyaugatást, kakasszót — megfigyeljék. De bármennyi teendő, tilalom jóslat és elmondandó rigmus, tánc és zene kísérte is az estét, éjfélkor mindenki megállt egy pillanatra hogy jókívánságait elmondhassa a többieknek.
cover: Fortepan / Galambos Rita
