Balázs napján született - és a Balázs nevet kapta. Megmentette a merénylettől Kossuthot Törökországban, barátságot kötött Victor Hugoval és tőle tanult fotózni is. Mítoszt teremtett és megalapozta a szociográfia műfaját. Orbán Balázs február 3-án lenne 197 esztendős. Tóth János írása.
Báró lengyelfalvi Orbán Balázs 1829. február 3-án született a Székelyudvarhely melletti Lengyelfalván. Nem véletlen, hogy születés- és névnapja egybe esik, hiszen a székely névadási szokásoknál gyakori volt, hogy a született gyermeknek azt a nevet adták, amelyik napon a világra jött. A bárói címet dédapja kapta Mária Teréziától főkirálybírói szolgálataiért. Édesapja, Orbán János a napóleoni háborúk egyik katonatisztje volt. Anyai ágon sem volt hiány világlátott emberekben: anyai nagyapja, Knechtel János a török szultán által leszerződtetett selmecbányai bányamérnökök közt volt, aki Törökország máig legjelentősebb bányáit tárták fel. Itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Foresti Máriával, egy dúsgazdag görög kereskedő lányával, és Konstantinápolyba költöztek. Itt született meg gyermekük, Eugénia, Orbán Balázs édesanyja.
A családtörténet bővelkedik még fordulatokban, de itt most legyen elég annyi, hogy ezek a tények nagyban befolyásolták Orbán Balázs életét, és azt is, hogy végül miért fordul szülőföldje felé ahelyett, hogy a nagyvilágot válassza hazájának. Bár szoktam viszolyogni, amikor úgy értékelnek valakit, mint hogy Ő a "legnagyobb ez", vagy "legnagyobb az", jelen esetben a „legnagyobb székely”, de a munkásságának és ezáltal való üzenetének tudata mégiscsak helyénvalóvá teszi ezt a titulust és még megerősítést kap e sorok írójától is. Mert ha Márton Áron püspököt a székelyek apostolának szokás nevezni, akkor Orbán Balázst a székely lélek apostolának hívni is helyénvaló.
Kalandos életű felmenők okán, számos országban
Orbán Balázs iskoláit Székelyudvarhelyen végezte, először a katolikus gimnázium volt fiatalkori otthona, ám mivel a református gimnáziumban ógörögöt, matematikát és történelmet is lehetett tanulni, így átment oda diáknak. Alig tizenhét évesen kerül először távol szülőföldjéről, amikor a - feltételezhetően muzulmánok által megmérgezett - nagyanyja örökségének ügyében Konstantinápolyba utazik családjával 1846-ban .
Az örökség megszerzése nem sikerült, ugyanis a vagyonra muszlim kereskedők már rátették a kezüket és egy több, mint másfél évtizedig tartó pereskedés kezdődött. Ám ez hozhatta élete egyik legnagyobb fiatalkori kalandját, hogy vágya szerint bejárhatta a Közel-Keletet. Látta Konstantinápoly márványpalotáit, Jeruzsálem kegyhelyeit, az egyiptomi piramisokat. Kószált a görög szigetvilágban, bejárta Marathon mezejét, a thermopülai szorost és az athéni Akropoliszt. Az ekkor készített feljegyzéseiből írta később a hatkötetes "Utazás Keleten" című munkáját.
Athénban járt éppen, amikor egy nyugati lapot olvasva szerzett tudomást arról, hogy hazánkban kitört a forradalom. Orbán Balázs ekkor fogadalmat tett -örök hűséget esküdött.
„Még egyszer felmentem az Akropoliszba... hogy a nép dicsősége ezen templomában, a szabadság és a honszeretet oltáránál esküdjem neked örök hűséget, s annyi dicső példa látásánál tanuljak meg téged imádni, oh hazám! Szabadságodért örömest áldozom fel életemet, s neked szentelem magamat utolsó leheletemig."
A hazája iránti elkötelezettségét mi sem bizonyítja jobban, hogy szabadságharc hírére szabadcsapatot szervezett, de késett az útlevele, ezért csak későn tudott elindulni hazája felé százötven fős „seregével”. Útközben kapták a hírt Viddinnél ( Bulgária területe), hogy Világosnál a magyar hadsereg letette a fegyvert. Innen visszafordult ezért és Törökországban kezdte el segíteni az emigrációba vonulókat. Kütahyában megismerkedett Kossuth Lajossal és sikeresen meghiúsította az ellene irányuló merényletet, melyet a bécsi titkosrendőrség szervezett meg bérgyilkosok felbérlésével.
A titkosrendőrség így fel is figyelt rá. Mint katonakötelest (ekkor 18 és 21 éves kor között volt kötelező a sorkatonai szolgálat) kikérték a török kormánytól. A kiadatás elől Orbán Balázst Londonba hajózott, ahol több, a kor neves tudósával, nyugati gondolkodójával (Mazzini olasz filozófus, Louis Blanc francia történész, újságíró, politikus, Carl Marx filozófus) találkozott, kötött barátságot. Aztán Jersey, majd a Kanári-szigetekre, Guernsey szigetére költözött, és négy évet töltött Victor Hugo társaságában, aki atyai jóbarátjává vált. Hugotól és két fiától tanult meg fotózni és az akkor korszerűnek számító nedves kollodiumos eljárást is elsajátította.
1859-ben térhetett haza. Ekkor még csupán harminc éves. Az enyhülés éveit arra használta fel, hogy összerendezze a keleti élményeit, megfigyeléseit és hat kisebb kötetben kiadja az Utazás Keleten művét, valamint lefordítja Szaif Züliázám szultán regéjét, hogy az európai emberekkel is megismertesse kelet tündérkertjét, ezt a páratlan mesegyűjteményt.
Ez a két mű alkalmas volt arra, hogy írói képességeit tökélyre fejlessze a nagy mű, szülőföldje, a Székelyföld tájait, embereit, településeit, népességét, szokásait, azok valóságát bemutató monumentális, hat kötetes sorozatának a Székelyföld leírása előtt.
„Álruhás báró” a székelyek közt
Orbán Balázs gyűjtői tevékenysége a klasszikus modell, amelyet a későbbi antropológiatudomány a résztvevő megfigyelésnek nevez. Ennek a kutatási módszernek a folyamata nála így nézett ki: rendszerint szekeret fogadott, hogy egy központibb székely városba eljusson, és onnan lóháton és gyalogosan, csillagtúrázva járta be a további, közel eső településeket. „Tarisznyájába jegyzőkönyvén kívül csak egy kis hideg étket tesz: barna kenyeret, szalonnát, kofa-pecsenyét, retket, hagymát. Meg egy ivó poharat, a lépten-nyomon kínálkozó ásványvizek kedvéért.”
Útközben megszólította a jövő-menő embereket, minden neműt és rangút. Lejegyezte a határrészek, dűlők és csapások neveit, a település népeinek szokásait. Feltérképezte az akkor még el nem hordott várromokat, vázlatrajzot készített az adott vidékről. Gyakran vitt magával fényképezőgépet, munkájának mellékletei is többnyire saját felvételei alapján készültek. Megszállotja volt a fotózásnak.
Utazásainak finanszírozását is azzal teremtette elő, hogy hetivásárokon szívesen fotózta a vásározókat, eladókat, vevőket, „csámborgókat”. Egyszerű darócruhában járt, éjszakára szénapadláson vagy pásztortanyákon húzódott meg, sokszor a szabad ég volt felette a baldachin. Munkája a történelmi és földrajzi ismeretközlés tudományos igényével készült, ám leírása a helytörténeti művek és az érzelmes útleírások között alkot átmenetet, azonban mindent tényszerűen közöl. Azt is, hogy hogyan alakulhatna Székelyföld további sorsa, egy-egy bemutatott természeti érték, vagy akár már kezdetleges ipari létesítmény hatására (pl. vashámorok, sóbányák), ha azt fejlesztenék. Vagy, hogy mit lehetne kezdeni a fakitermelésben elhatalmasodott rablógazdálkodással. Munkája legalább annyira irodalom, mint tudomány. Éppen ezért Orbán Balázs a 20. század kiemlekedő műfaját, a szociográfiai irodalmat alapozta meg. Mindezek mellett A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismei szempontból — ez a teljes címe Orbán Balázs nagy művének - mítoszt is teremtett a székelység ködbe vesző eredetéről. Orbán ugyanis a felkutatott történeti és régészeti elemek alapul vételével kimondja, hogy a székelyek Attila hun király leszármazottai. Az egész művet hat kötetben adta ki 1868 és 1873 között.
A fotózással többször támadtak nehézségei: a székelyek sokszor ellenálltak a fotózási kísérletnek. Vajnafán például szétfutottak az alkalomra előzőleg ünnepi viseletet öltő alanyok.
"Én mindent elkövettem, hogy e népviseletet lefényképezhessem; nagy bajjal, ajándékígéretek mellett össze is hoztam egy csoportot, de midőn a gépet nekik irányoztam, mind szétfutottak. Eleget édesgettem vissza, de ők azt felelték, hogy meg vannak keresztelkedve, s lelküket nem adják az ördögnek. Tehát ördögi mesterségnek nézték ők az ártatlan fényképészetet. Megkísérlettem lopva lerajzolni, de a hogy észrevettek, jajveszékelve futottak szét. Különben a leképezéstőli való félelem általános oláhainknál, s ez azon elterjedt előítéletes hiten alapszik, hogy az, kinek a képét leveszik, hamar meg fog halni”
De azért sokszor járt sikerrel. A hat kötet illusztrációs anyagait maga készítette - rajzolt és fotózott. Különösen értékessé teszik képeit a rajta lévő kézírásos szerzői jegyzetek.
És hogy miért vágott ebbe a hatalmas munkába? A hatkötetes munka előszavából kiderül.
„Ha itt nagy multunkra hivatkozunk, ha a jelen eltörpülésének közepette távoli fény után kapkodunk, azt nem dicsvágy- és önfitogtatásból tesszük, mert a valódi érdem szerény szokott lenni, s ilyen nemzetünk jelleme is, hanem tesszük azért, mert a mult iránytűje a jelennek, mert a népeknek szükség visszapillantaniok multjokra, hogy jövőjökkel tisztában lehessenek, s főként nekünk, hogy a jelen bizonytalanságának ködében tájékozhassuk magunkat, szükség a mult nagyság feltételezte hatalom és önbizalom érzetével felvérteznünk magunkat, hogy az átalakulás e nagy korszakában a szabad országok születésének bekövetkezendő nép zürjében hivatásunk jelölte kötelmeinkkel számolhassuk, és a ránk bizott előőrsi állást, mely az egész biztonságának főfeltétele, ezután is megtarthassuk.
Népünk ily hivatását felismerte, s most midőn hosszas tespedés után szabadságszeretetének s hősiességének uj és fényes bizonyitványát adá, a szabad és szabadságra törő népek zöme is kezd felénk fordulni s velünk érintkezvén, minket ismerni igyekeznek.
Ismerni és ismertetni kell tehát elhanyagolt szép hazánk viszonyait, s mindenkinek tehetsége szerint oda kell hatni, hogy Magyarország ne legyen tovább is „terra incognita”.”
A székelyföldi utazások befejeztével 1868ban költözött Pestre. A gyűjtött anyagot szerkesztette, rendszerezte és a hat kötet sorban napvilágot látott 1868 és 74 közt.
Orbán Balázs a Székelyföld leírásával megmutatta, hogyan kell úgy megírni egy történelmi léptékű, tényeken alapuló, valós kutatásokat felsorakoztató művet, mely alkalmas arra is, hogy annak a népességnek az identitását is megerősítse, melyről szól. Gyakorlatilag elmondhatjuk, hogy a hat kötet a magyar szociográfiai irodalom egyik fundamentuma.
A kötetek szerkesztése közben, 1871-ben választották meg országgyűlési képviselőnek és a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja is lett.
Báró lengyelfalvi Orbán Balázs Budapesten hunyt el 1890-ben. Végakaratának megfelelően a Székelyudvarhelyhez közeli Szejkefürdőn helyezték végső nyugalomra.
Források:
KSH – Az 1850 és 1857. évi népszámlálás
Mikó Imre – Orbán Balázs – a szülőföld szerelmese In.: Korunk 1968. 7. szám
Orbán Balázs: A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismei szempontból Pest, 1868 – 1873.
Orbán Balázs - A székely lélek apostola Válogatta, összeállította: Beke Sándor Székelyudvarhely, 2010.
Orbán Balázs – Utazás Keleten In.: Haáz Rezső Múzeum Székelyudvarhely
Azopan Fotóarchívum
