Weöres Sándor sok versét gondolják ma is népdalnak - mondókái közül többet népköltésnek. Pedig ő maga botfülűnek mondta magát - de mégis zseiális szövegetek írt a Kalálának, vagy épp Kodály Biciniumainak cseremisz népdalaihoz. Weöres népdalokmintájára írt kötete, a Magyar etűdök a mai napig a legjobb mondókáskönyvnek számítanak. De hogyan került ilyen közel a népzenéhez?

Sándor napján megszakad a tél,
József napján eltünik a szél, 
          zsákban Benedek
          hoz majd meleget,
nincs több fázás, boldog aki él.

Már közhírré szétdoboltatik:
minden kislány férjhez adatik,
          szőkék legelébb,
          aztán feketék,
végül a barnák és a maradék. 

Nem népdal. Weöres- vers. Talán a legtöbbet szavalt, megzenésített, énekelt - a Magyar etűdök 26. darabja. És hogy mitől lett ennyire népdal-szerű? Kodály hatására és Weöres gyerekkora emlékére. Ő maga így ír első találkozásáról a  népzenével és népköltészettel:

„Az a dimbes-dombos-halmos vidék, Kemenesalja, egy életre szóló benyomást adott, és a tömérdek mondóka, népi játék, amivel gyermekkoromban találkoztam, például a lucázás, ami nálunk nem Luca-széke volt, nem ez a háromlábú szék, hanem szalmahintés, Luca, Luca, kitty-kotty, nénémasszony litty-lotty. Aztán élt nálunk, talán ma is él a regélő ének egyik verziója – Amott kerekezik egy szép pázsit, azon legelészik csodafiú szarvas, csodafiú szarvasnak ezer ágaboga, ezer misegyertya gyújtatván gyulladjék, oltatván aludjék, sej regő rejtem, neked ejtem; és így tovább."

Weöres Kemenesalján szívta magába a népi kultúrát, dallamokat, ritmust és szövegvilágot. egész életében vissza-visszatért ide, sőt, még Kodályt is meghívta  Csöngére népdalt gyűjteni. 

Weöres Sándor (1913-1989) 

Weöres Sándor Szombathelyen született 1913-ban, földbirtokos-katonatiszt apától és szerb származású anyától. Tanulmányait Pápán és az apait birtokon, Csöngén, evangélikus elemikben kezdte, majd a szombathelyi Faludi Ferenc Reálgimnáziumban folytatta. Már középiskolás korában publikált verseket és novellákat, kapcsolatba került Osvát Ernővel, Kosztolányi Dezsővel, Kodály Zoltánnal és Babits Mihállyal is.

1932-ben érettségizett, majd apja gazdaságában dolgozott, később a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen tanult. Filozófia-esztétika szakon szerzett diplomát, közben megalapította az Öttorony folyóiratot. 1935-ben Baumgarten-jutalomban, majd Baumgarten-díjban részesült, amiből európai és távol-keleti utazásokat finanszírozott.

1941-ben a pécsi Városi Könyvtár megszervezésével és vezetésével bízták meg, annak ellenére, hogy nem volt könyvtárosi végzettsége. 1943-ban Budapestre költözött, az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa lett. 1946-ban feleségül vette Károlyi Amy költőt, akivel számos külföldi utazást tettek, beleértve Kínát, Görögországot és New Yorkot is.

Az 1960-as évektől nemzetközi elismerést szerzett, verseit angol és német nyelvre is lefordították. 1970-ben és 1971-ben Nobel-díjra jelölték. Ugyanebben az időszakban Kossuth-díjat és osztrák állami elismerést kapott. 1970-ben Pásztor Béla emlékére díjat alapított a Kossuth-díjjal járó pénzből.

Weöres élete végéig aktív irodalmi tevékenységet folytatott, utolsó nagy fellépése 1980-ban volt Londonban. 1989 januárjában hunyt el Budapesten, a Farkasréti temetőben nyugszik felesége mellett.

Kodály és Weöres

Weöres kamasz volt, mikor levelet kapott a nála 30 évvel idősebb Nagy Mestertől. Így emlékezett a meghatározó életeseményre:

„Az Öregek című verset én tizennégy vagy tizenöt éves koromban írtam, és a Pesti Hírlap Vasárnapjában jelent meg egy diáksapkás fényképemmel együtt. Kodály mester ezt látta meg, elolvasta és megzenésítette, aztán legnagyobb meglepetésemre levelet kapok Kodály mestertől, melyben engedélyt kér az Öregek kóruselőadására, kiadására. Mondanom sem kell, hogy a legnagyobb megtiszteltetés volt ez számomra, örömmel válaszoltam, és megköszöntem. Én akkor szombathelyi diák voltam, és az Öregek-nek első előadása Kecskeméten történt - Vásárhelyi Zoltán vezényelte, a második Szombathelyen, szintén Vásárhelyivel. Ott én is jelen voltam. Akkor ismerkedtem meg Kodállyal és Kodálynéval."

És ez tényleg egy szép és hosszú barátság és munkakapcsolat kezdete volt. Kodály és Weöres több, mint 40 éven át dolgoztak együtt. Az Öregek sikere után járt Csengén Kodály népdalokért, majd felkérte Weörest, hogy a Biciniumok második kötetéhez írjon szövegeket. Aztán meg máshoz is.

„Nagyon sok kis dallamra lehetett és kellett szöveget készítenem. Ezek részben Kodály saját dallamai voltak főleg a 100 kis induló (Ötfokú zene, II.) című kottafüzet darabjai, részben pedig cseremisz dallamok.  Ritmikai dolgokat nagyon sokat tanultam Kodálytól. Megmutatható nyoma a sok ritmusvázlat, amit életemben készítettem. Gyerekverseim, amelyek eredetileg többnyire ritmusvázlatnak készültek, mind vagy majdnem mind Kodály hatást mutatnak.”

Mivel Weöres botfülűnek vallotta magát, írás közben nem dallamot dúdolt, hogy megfelelő legyen a vers tempója és ritmusa,  hanem csak a ritmus zakatolt a fejében. Különleges munkamódszerének eredménye számtalan vers, amelyekből dalszöveg, óvodai mondóka és beszédgyakorlat lett - és sokan népdalnak gondolják a mai napig.

 „ A Magyar etüdök mintha a verselő kedv születésének varázsos pillanatát idéznék föl, a népköltés titkát fejtenék meg a játékos ösztön szabad csapongásának nagy, közös emberi élményében, amikor tévedhetetlenül szólaltatják meg a magyar táj dalait.” Kardos Tibort is idézi: „Nincs poétánk az utolsó csaknem fél évszázadban, aki a magyar népi líra, a tréfás mondókák, rejtvények, szólások olyan áradatát öntötte volna műköltészeti formába, mint Weöres Sándor.”

                                                                                                                           Kenyeres Zoltán: Tündérsíp 

A forma tökéletessége ellenére azért a témát megfigyelve lehet gyanút fogni. Időnként. 

Jön a kocsi, fut a kocsi:
Patkó-dobogás.
Jön a vonat, fut a vonat:
Zúgó robogás.
Vajon hova fut a kocsi?
Három falun át!
Vajon hova fut a vonat?
Völgyön, hegyen át!

                                                                                                           (Weöres: Kocsi és vonat)

Időnként - de nem mindig.

Fut, robog a kicsi kocsi,
Rajta ül a Haragosi,
Din don diridongó.

                                                                                                                            

Weöres azért lett népszerű óvodai dalszövegíró és mondókaszerző, mert Kodálynak eszébe jutott elküldeni hozzá Forrai Katalint az ötvenes évek elején, mikor Forrai a magyar óvodai zenei nevelés alapgyakorlat-gyűjteményén dolgozott. Kodály így ír erről: 

„Az óvodában  nem énekelnek szöveg nélkül. Ezért fordultam Weöres Sándorékhoz szövegekért, mint akik már több gyűjteménnyel megmutatták, hogy tudnak a gyermek nyelvén, selypítés nélkül (Bóbita, Tarka forgó).”

Így alakult ki az az együttműködés, amelynek keretében Weöres és Károlyi Amy több, mint 180 szöveget írt Forrainak az Ének az óvodában kötethez és Kodálynak a 333 olvasógyakorlathoz. Kodály ezekből válogatta össze a Kis emberek dalai c. gyűjteményt is.

„ Népi gyermekjátékdalaink és mondókáink jelentős része nem kötött sorszerkezettel él, ellentétben a felnőttek dalaiban szokásos, nagy többségében négysoros strófákkal. (Igaz ugyan, hogy ezek sem mindig állnak izoszillabikus [azonos szótagszámú] sorokból, hanem gyakran heteroszillabikus [változó szótagszámú] szerkezetek). A gyermekjáték-dalokban az alapegység a kétszer két lüktetésből álló ütempár, s ezt a keretet szabadon változó szótagszámmal tölti ki a szöveg. A sorpárokban vagy folyondárszerűen haladó szöveget tehát az ütemek, pontosabban ütempárok tagolják. Tehát a tagolóvers egyik lehetséges értelmezéséről van szó. Amint Bárdos Lajos megállapította, a négylépésnyi egységekben a szótagok száma három és kilenc között szabadon változhat. "                                                                Ittzés Mihály: Weöres Sándor gyermekversei zenei tükörben                         

Weöres verseit Kodály nyomán sokan zenésítették meg. Gyermekkari művek születtek (pl.  Balassa Sándor Galagonya Decsényi János: Paripánm csudaszép pejkó vagy Halmos László: Jön a kocsi) és a hetvenes évektől Sebő Ferenc, Másik János ill. a  Kaláka együttes is dolgozott sokat a költővel. 

Weöres Sándor idén lenne 112 éves. Gyerekversein, mondókáin az ötvenes évek óta gyerekek százezrei nőttek fel - és ma is az óvodások mindennapjaihoz tartoznak szövegei. És fognak is: Forrai Katalin gyűjteményes munkája a tanítóképzőkben és az óvónőképzésekben máig tananyag.

 

 

forrás: Ittzés Mihály: Weöres Sándor gyermekversei zenei tükörben