A költő, aki soha nem írt önéletrajzot, életművében mégis hagyott egy zenei életrajzot: saját kezű népdalgyűjteményét. Ebben a kéziratos daloskönyvben őrződtek meg azok a dallamok, amelyeket gyermek- és ifjúkorából emlékezetében hordozott, s amelyeket élete végén, az 1870-es években jegyzett le kottába. Arany János nem volt hivatásos népdalgyűjtő, hanem azt rögzítette, ami mélyen benne élt – így vált gyűjteménye életrajzi dokumentummá.
„Valóban különös is lenne, ha a tudomány, míg föld és tenger minden növényét előkutatja, mellőzné az emberi lélek virágait… sajnálná figyelmét a szótól, midőn harmóniás kapcsolatban nyilatkozik, mint érzés vagy kedély, mint képzelet vagy épen értelem.”
Arany János: A magyar népdal az irodalomban
Arany János nem önéletrajznak szánt rövid életfoglalatából tudjuk, hogy magasabb zenei műveltség megszerzésére nem volt alkalma, nem járt operába, koncertekre vidéken töltött fiatal évei alatt. Autodidakta volt. Kottaismeretét debreceni diáksága alatt szerezte, rövid színészi pályája során gitározni tanult, kisújszállási segédtanítóskodása idején zongorázott. Már színésztársait is tanítgatta az énekes szerepekre. Az általa ismert dallamokat egyszerű akkordokkal kísérve "pönögte" .
A magyar népdalgyűjtés országos mozgalma 1843 decemberében indult, amikor a Kisfaludy Társaságban elhangzott Erdélyi János Népdalköltészetünkről című székfoglalója. Ennek nyomán 1844 januárjában felhívást tettek közzé. Arany ekkor még nem volt ismert költő: a nagyszalontai aljegyző csak 1845-ben jelentkezett Az elveszett alkotmány című vígeposzával. A huszonegy éves Petőfi már erre a felhívásra beküldött néhány népdalt, Arany azonban ekkor még hallgatott.
1860-ban választotta meg igazgatónak a Kisfaludy Társaság és novemberben elindították a Szépirodalmi Figyelő című folyóiratot is. Arany ekkor már a fővárosban élt, és szerkesztői tevékenysége révén ismerte Bartalus István zeneesztétát, a budai tanítóképző zenetanárát.
Bartalus István 1871-ben nagy elhatározásra jutott: népdalgyűjtő körútra indult az országban, hogy egyenesen „a nép ajakáról“ gyűjtse a dalokat, s újdonságként a dalokhoz feljegyezze a dallamokat is. Gyűjtésének eredménye két vaskos kötet lett, összesen 919 dalt és dalváltozatot jegyzett fel (az első dátum 1871, az utolsó 1882 – Arany János halálának éve).
Arany az 1870-es években árulta el barátainak, hogy gitáron „pönögni”, sőt Kisújszálláson „önkedvére“ zongorázni is megtanult. Nemsokára a költőt névnapjára gitárral (azaz, Arany szava járása szerint „tamburával“) lepték meg Bartalusék. Arany olyannyira megörült az ajándéknak, hogy néhány év múlva új hangszerről kellett gondoskodni, alighanem gitárja „túlhasználata“ miatt. Az öreg költő "elzörgette" dalait, s „kótás papírszeletkékre“ jegyezgette hangos emlékeit. Nem ment gyűjtőútra, csak azokat a dalokat jegyezte fel, amelyekre emlékezett.
A népdalos könyv készítését nagyjából úgy lehet elképzelni, ahogyan a Tamburás öregúr c. vers első versszakában olvasható.
Az öreg úrnak van egy tamburája,
S mikor az ihlet s unalom megszállja,
Veszi a rozzant, kopogó eszközt
S múlatja magát vele négy fala közt.
A kézirat 148 daljegyzéket tartalmaz, köztük balladákat, bordalokat, szerelmes dalokat, gyermekjáték-dalokat, népi játékbetéteket, Rákóczi-dallamot, régi költők népdalként kezelt darabjait, német és magyar dallamokat, ugrósokat, csárdásokat.
Arany János 1882-ben hunyt el. Bartalus István a Kisfaludy Társaság 1883. január 31-iki ülésén, három hónappal a "tamburás öreg úr" halála után mutatta be Arany dalait - de kiadásukra nem került sor.
A kéziratot 1917-ben, Arany születésének 100. évfordulójára való készülődés során fedezték fel újra - Bartalus hagyatékából került a budai Pedagógium könyvtárába. A Kisfaludy Társaság tervezte kiadását - de végül kéziratban maradt.
Hetven évvel a költő halála után, 1952-ben Kodály Zoltán és Gyulai Ágost rendezte sajtó alá és adta ki végül Arany János népdalgyűjteménye címmel. Kodály Zoltán így értékelte: „Nem ismeri teljesen Aranyt, aki e gyűjteményt nem ismeri.”
A kötet néhány 2011-ben hasonmás kiadásban, Kodály széljegyzeteivel újra megjelent.
