A nyár dereka után kicsivel ünnepeljük az Anna napot, mely egyben Szent Anna ünnepnapja is, és ehhez a naphoz, Szűz Mária édesanyjának a megünneplése is szorosan hozzátartozik. Mivel Jézus Krisztus vér szerinti rokonáról van szó, ezért nemcsak az egyház fűz hozzá számos hagyományt, hanem a világi életet élő népek is, nincs ez másként a Kárpát-medence magyarságának hagyományiban sem. Tóth János írása.
Kendernyűvő Szent Anna napon teljesülnek be a pünkösdi királyné kiválasztásakor megénekelt jókívánságok a bő kendertermésről. Anna napján a hagyomány szerint „megszakad a kender töve” és lehet kezdeni annak aratását, ahogy a nép hívja: nyűvését.
De kis is volt Szent Anna?
Szent Anna, vagy ahogyan régen emlegették „Szent Anna Asszony” a keresztény apokrif és iszlám ősi iratok és történetek szerint Szűz Mária édesanyja volt - azaz Jézus Krisztus anyai nagyanyja. A legenda szerint neki és férjének, Joachimnak hosszú ideig nem volt gyermekük. A férj áldozatot akart bemutatni a jeruzsálemi templomban, de terméketlensége miatt a főpap visszautasította őt, ezért szégyenében elhagyta feleségét és a pusztába költözött nyájához.
Ezt a legendát számos középkori kódex is megörökíti – a Teleki-, az Érdi- és a Debreceni kódexekben is terjedelmes szöveggel megtalálható – Szent Anna történetét, melyet Katona Lajos nyomán közlünk:
„Szent Anna Stolánus és Emerencia leánya volt, Betlehem városából. Szent Joachimnak, ki Názáretben lakik vala, volt felesége. Mindketten a Júda nemzetségből és királyi nemből, a Dávid király nemzetéből voltanak. Húsz esztendeig laktak egymással, mindenkor jóságos cselekedetekben magokat foglalván, kiváltképpen sok alamizsnálkodásban. Három részre osztották minden jövedelmeket. Egyik részt az házokra és a cselédekre költötték. A másikát a templomnak és a papoknak adták, a harmadik részt pedig a szegényeknek osztogatták.
Mindazáltal búval és bánattal éltek, mivel annyi ideig egymással lakván, nem lészen vala gyermekek. Annál is inkább megöregbedék az ő szívbéli fájdalmuk, minthogy Szent Joachim egyszer a többi között jelen lévén az innepen, Jeruzsálemben, mikor a zsidók a templom szentelését ülik vala, ahová mindenfelől sok népek öszvegyűltek, hogy a szokás szerént ajándékokat mutassanak bé, Isakar pap nem akará bévenni az ő ajándékát. Okát adván miért nem akarná, mivel Joachim magtalan vala. Azt mondván, hogy talán valami titkos vétkéért volna olyan, melyért nem akarna az Isten néki gyermeket adni.
Szent Joachim nagy szégyennel és pironkodással bételvén, visszatére Názáretbe és eltekéllé, hogy ne lakjék tovább azon a földön, hanem a mezőkre és erdőkre menjen lakni az ő pásztorival.
Ilyen módon lévén ottan a tiszteletes, jámbor öregember. Kevés idő múlva megjelenék néki az Isten angyala, és megvigasztalá őtet, mondván néki: meghallgattattak a te imádságid és a te alamizsnáid a fölséges Istennek itílőszékébe bémutatódtak. És meg vagyon néked engedve az Istentől, hogy Anna, a te feleséged méhében fogadjon és egy leányzót szüljön, kit Máriának kell híni. Ez fogantatásától fogva teljes lészen Szentlélekkel. Hogy pedig elhigyjed az én beszédemet, hogy igaz, amit néked mondok: te elmenvén Jeruzsálembe hálákat adni az Istennek, a szent templomban a néked adatott irgalmasságért, midőn bé akarsz menni a templom aranyas kapuján, ottan elöltalálod Annát, a te feleségedet, kinek azon jó hír és jelentés adatván az égből, hasonlóképpen a templomba mégyen hálákat adni az Istennek.
Mind úgy történék, amint az angyal megjövendölé. Szent Joachim és Szent Anna egybetalálkozának a templom aranyas kapuján. Köszöntén egymást igen nagy őrömmel és lelki nagy vigassággal, megbeszélvén egymásnak az Úristen nagy irgalmasságát, melyet megjelentett néki szent angyala által. Mind a ketten bémenének a templomba és hálákat adának az Istennek a nékük adatott nagy irgalmasságért, várván e dolognap bételjesedését. Azután visszatérének az ő házokba, Názáretbe.
Szent Anna méhében fogadá és illendő időben szülé az angyalok Királynéját, a Szentséges Szűz Máriát. Annak utána Szent Joáchim Istenben elnyugovék, és Szent Anna 36 esztendős lévén, özvegységre marada. Ki Istennek rendeléséből más férfihoz méne, kitől egy leánya tőn, kit hasonlóképpen Máriának híva. Meghala Kleofás is, a második férje, és Szent Anna Istennek kiváltképpen való rendeléséből harmadik férfiúhoz méne, kit Saloménak hittak, kitől harmadik leánya lőn. És azt is Máriának hívá, az elsőnek szeretetéért.
Az első Mária Szent József jegyese lőn, ki a Szentlélek munkálkodása által méhében fogadá és szülé az Úr Jézus Krisztust, igaz Istent és igaz embert. A második Mária, a Kleofás Leánya, Alfeus felesége volt, kitől négy fia lőn: a kisebbik Szent Jakab; Szent Júdás Taddeus, Szent Simon Zelotés, kik a Krisztus Jézus apostoli voltak. A negyedik József volt, ki igaznak neveztetett. Ez is a Krisztus tanítványa volt. A harmadik Mária, a Zebedeus felesége volt, kitől két fia lőn, tudniillik a nagyobb Szent Jakab apostol és Szent János apostol és evangélista.
Azt írják, hogy Szent Anna látta a született Krisztus Jézust, az ő onokáját tovább esztendőnél. És azután Oktáviánus császár idejében megholt, Szent Jakab havának 26. napján. Az ő lelke az Ábrahám kebelébe viteték az angyalok által, azután pedig a Krisztus Jézus dicsőséges mennybemenetelekor mennyországba viteték.”
Szent Anna kultusza a középkorban kezd kibontakozni és nem a bibliai hagyományok és szövegek szerint, hiszen azokban a történetekben Anna nem szerepel, hanem az abba bele nem került szövegek, az apokrifok őrizték meg történetét. Ugyanakkor, mint Jézus vér szerinti rokonát, a köznép ugyanolyan szentséggel ruházta fel, mint Jézust, vagy Szűz Máriát és Szent Józsefet. Patrónussá tették és imádkoztak hozzá. Szent Anna lett szövőmunkások, csipkeverők, söprűkötők, szabók, asztalosok, kádárok, bányászok védőszentje, a nagycsalád, a nemzetség, a gyermeket váró édesanyák oltalmazója.
Szent Anna napja és ünnepe a magyar néphagyományban
Ez a nap, július 26. dologtiltó nap volt a nők számára, nem szabadott mosni, vagy gyermeket fürdetni, házat, portát sepregetni, sok helyen, mint például az Alföld déli felében, Szeged környékén, ahol Szent Annát „Kedd Asszonya”-nak is nevezték (középkori hagyomány szerint kultusza valamiért a keddi naphoz kötődött, innen maradt meg az elnevezés még a 20. században is), az egész napot megböjtölték az asszonyok.
Ezen a napon nézték meg, hogy a virágos kender töve szakad e már, mert ha igen, akkor lehetett kezdeni annak betakarítását is a következő napokban. A családot védelmező asszony képe hozhatta magával azt is, hogy számos zöldség betakarítása is, vagy annak megállapítása, hogy lehet e már azokat szedni, ezen a napon történt, vagy kezdődött. Ilyen volt a hagyma, amit legtöbb helyen ezen a napon szedtek ki a földből, mert akkor tovább eltartható, de ezen a napon szedték a zöldbabot is, mert ekkor még elég zsenge.
A Délvidéken Anna a kötényében hordta a bogarakat és ahol nyitott ablakot talál, ott beönti a rajzó legyeket és más bogárságot. Ha ezen a napon esik az eső, akkor hat hétig is esni fog, de akkor nagyon jó kukoricatermésre számítottak.
Bálok, búcsúk napja
Mint szinte minden népszerű névnap, így az Anna nap köré is országosan szerveződtek templomi búcsúk (számos templom és kápolna névadó szentje, mint például a debreceni Szent Anna templomnak), vagy bálok, mulatságok.
Ezen a napon rendezik meg az ország legrégebbi és legjobban dokumentált bálját, az arisztokrácia kiemelt társadalmi eseményét, a Füredi Anna-bált Balatonfüreden. Erről bővebben itt írtunk. A Hungarikum Bizottság a balatonfüredi Anna-bált 2021-től felvette a Hungarikumok gyűjteményébe.
cover: Búcsú, 1954. Fortepan / Faragó György
Források:
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium II. Budapest, 1977.
Katona Lajos: A Teleki-kódex legendái. Budapest 1904.
Molnár Judit: „A Füredi Anna-bál” – Javaslat a Hungarikumok Gyűjteményébe való felvételhez Balatonfüred, 2020.
Magyar Néprajzi Lexikon
