Február 2-án szentelik meg a gyertyákat a katolikus falvakban. A szentelt gyertya különös jelentőséggel bírt, a bölcsőtől a sírig kísérte a hívek életét. Születéskor a bölcső mellett óvta fényével a keresztelőig a "kis pogánykát" és szentelt gyertyával kezében búcsúzott az élettől a haldokló is. És e napon jósolták meg a régiek a tél végének várható idejét - medvével vagy medve nélkül.
A hagyományos magyar paraszti társadalomban a szentelt gyertya rengeteg szerepet kapott. A keresztelőig vigyázta az újszülött gyermeket, és a fiatal anya is szentelt gyertyával ment szülés után először templomba.az ún. egyházkelőre vagy avatásra. A gyertya fénye védelmet, oltalmat sugárzott, így a súlyos beteg ágya mellől sosem hiányozhatott és még a haldoklónak is segített átlépni a nemlétbe - ahogyan Tápiószentmártonban megfogalmazták , „hogy annak fényénél múljon ki a világból”. A halott mellett is égett a szentelt gyertya. Minden jeles ünnepen - pl. Mindenszentek napján, halottak napján, húsvétkor és karácsonykor is meggyújtották.
Az egész Kárpát-medencében hittek abban, hogy az égiháborúban is ez a legfőbb oltalom. Gyertyát gyújtottak vihar, égzengés, villámlás és jégeső ellen is, sőt, a védelem kiterjedt az egész házra, ha annak falába építésekor szentelt gyertyát falaztak. Szeged környékén máshogyan is óvták a házakat: a gyertyaszentelésről hazatérők a kilincsre is akasztottak a gyertyából, mert békességet, áldást hozott a házra és lakóira. elterjedt szokás volt, hogy a jó termésért a frissen szentelt gyertyákkal a gyümölcsfákat is megveregették.
A szentelt gyertyát nagy becsben tartották, sokszor szalaggal átkötve a falra vagy szentképre akasztották. Az Ipoly vidéki falvakban három eltérő méretű gyertyát szenteltettek meg és a baj nagyságától függően "vetették be" oltalmazó erejüket. A legkisebbet viharban gyújtották meg, míg a nagyobbakat a nagybetegek vagy haldoklók számára tartották fenn.
Gyertyaszentelő Boldogasszony napja ezen túl még időjósló és termésjósló nap is volt. Ekkor figyelték a medvét Erdélyben: ha ugyanis február 2-án süt a nap, a medve meglátva árnyékát visszabújik barlangjába - és még negyven napig télre számítottak. Sőt, a Mura-vidéken a fordított esetre is tudtak rigmust:
Esik a hó, fúj a szél, Nem tart sokáig a tél.
A Drávaszögben a szentelt gyertya és az időjóslás összekapcsolódott. Szentelt gyertyát szúrtak a földbe, hogy kiderítsék, milyen mélységben fog még átfagyni a talaj a télen. Amilyen mélyen a sárba lehet a gyertyát dugni, olyan mélyen fog még megfagyni a föld – vélték . Itt is azt figyelték meg, hogy a korai jóidő, napsütés csalóka - valójában a késői tavasz és a hosszú tél előjele.
Ha fénylik gyertyaszentelő, az isiket szedd elő!
Az időjárással összefüggésben jósoltak a termésre . A Bács megyei Topolyán a jégcsapok méretéből jósoltak a kukorica termésére. Ha Gyertyaszentelő Boldogasszonykor hosszúak a jégcsapok, hosszúak lesznek majd a kukoricacsövek is.
forrás: Néprajzi Lexikon
