Nyugat-Európában százezrek végezték máglyán boszorkányság bűne miatt - nálunk viszont összesen 1000 per zajlott 300 év alatt - ezekből pedig csak egy volt olyan, mint a nyugatiak: a szegedi boszorkányper. Miközben a magyar minden év karácsonyi miséjén boszorkányokat kutatott a templomban Luca székére állva...hogy miért?
A boszorkánylátó Luca-szék készítése december 13-án kezdődött, szigorú rítus szerint. és szentestéig tartott. Kilenc féle fából készült - és, ha szabályt szegett a készítő, elmaradt a varázs. Merthogy a hiedelem szerint aki az éjféli misén a templomban ráállt a Luca-székre, megláthatta a boszorkányokat a jelenlévők között: szarvuk vagy más felismerhető jel mutatkozott meg a széken álló számára (kivéve, ha elrontotta a rituálét, mondjuk ékek és csapok helyett szeget használt, vagy kimaradt egy fafajta.)
A művelet cseppet sem volt veszélytelen: a boszorkányok a mise után üldözni kezdték a „leleplezőt”. A szabadulás is különös rítus révén volt lehetséges: a boszorkánylátónak a Luca széken kívül a misére sok mákot is vinnie kellett magával. Mert a boszorkányoknak volt egy különös kényszeres viselkedése: fel kellett szedniük minden szem mákot a földről. Ez adott lehetőséget a menekülésre. Futás közben mákot kellett szórni az útra, jó bőven.
Ez a különös "logika", a mágikus gondolkodás és az OCD-s boszorkányok képe ma már megmosolyogtató -de voltak idők, amikor perek alapjául szolgálhatott egy-egy hasonlóan bizarr gondolatmenet.
A boszorkányüldözés története Magyarországon
Miközben Nyugat-Európában tízezrek estek áldozatul a boszorkányüldözéseknek, Magyarországon ezek a perek lényegesen enyhébbek és ritkábbak voltak. Ennek több oka volt: már a 12. században kimondták törvényben, hogy a „strigákról, akik nincsenek”, nem szabad törvényt ülni. A perek többségét világi bíróságok vitték, nem volt központi inkvizíció, és a társadalmi energiákat sokáig inkább a háborúk és a mindennapi túlélés kötötte le.
A felellhető periratok tanúsága szerint magyar területeken összesen 1000 embert ítéltek el boszorkányság vádjával mintegy 300 év alatt - és „csak" az ítéletek nagyjából harmada volt halálos ítélet. Merthogy a három részre szakadt országban a hatóságoknak kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy boszorkányperekkel terheljék az épphogy működő közigazgatás és végrehajtás rendszerét. Nálunk alig készültek rajzok és nem maradtak fent a nyugaton elrettentés céljából gyakran terjesztett illusztrációk sem a perekről. Nem voltak annyira fontosak a törökdúlás idején. Valószínűleg ez volt a magyar boszorkányok nagy szerencséje.
A magyar boszorkányvádak gyakran hétköznapi konfliktusokból indultak: rontás gyanúja, állatok pusztulása, tej elapadása, szerelmi varázslás. Akit bűnösnem találtak, megvesszőzték vagy kiűzték a faluból -de máglyára nem került. Általában. Nálunk átlagban minden harmadik per végződött halálos ítélettel (nyugaton általában az összes). Egy nagy, az inkvizíció Európa-szerte követett forgatókönyvének megfelelő boszorkányperünk azonban sajnos nekünk is van.
Az 1728-as szegedi boszorkányper
A magyar jogtörténet legvéresebb és legszomorúbb boszorkányüldöző, de valójában koncepciós pere a szegedi boszorkányper.
Szegedet aszály, éhínség és járvány sújtotta, a lakosság pedig bűnbakot keresett - és talált: a boszorkányok alakjában. (A történetet legalaposabban Darvasi László dolgozta fel Taligás c. regényében.). A vád szerint a boszorkányok hét évre „eladták az esőt”, és egy hordó alatt tartották fogva. Az eljárás egy bába, Kökényné Nagy Anna kihallgatásával indult, aki kínvallatás hatására egyre több nevet mondott ki „társaként”, köztük városi előkelőket is. A perben 12 vádlottat — köztük a város akkori leggazdagabb polgárát és egykori bíráját, a 82 éves Rózsa Dánielt — ítéltek máglyahalálra és végeztek ki a ma Boszorkánysziget névre hallgató területen.
„Az elmúlt esztendőben, pünkösd táján a konyhán pecsenyét sütvén a fatens, a kéményén tyúk képében berepült Varga Istvánné és mindjárt asszonnyá változott; fojtogatta a fatenst és egész testét összerontotta. Azután így szólott hozzá: eredj kutya; s az ajtón kiment. Úgy találták, mint a halottat, nyolc hétig nem ehetett s nem ihatott, s száját sem táthatta fel; ha nem ásíthatott; s mihelyt az ásítást elhagyta, mindjárt bécsukódott a szája."
Ezért a súlyos tettért Varga Istvánnét megvesszőzésre ítélték bírái és száműzték Debrecenből, biztos, ami biztos. Változzon tyúkká máshol.
A képtelen, modern jogszeméleletbe egyáltalán nem beilleszthető boszorkánypereknek végül egy felvilágosult uralkodói döntés vetett véget. Mária Terézia (uralkodott: 1740-1780) tiltotta be végleg a boszorkányüldözést, és a boszorkánykodás tényállása kimaradt az 1770-ben hatályba lépett büntetőkódexből, a Constitutio Criminalis Theresianaból is.
Hiedelmek, rituálék, babonák
A boszorkány a magyar kultúrában tehát elsősorban nem máglyára valót gonosztevő, hanem a gyógyító, a bába és a javasasszonyi tudás őrzője. Rontás, gyógyítás és varázslat hiedelemrendszere keveredett alakjukban – ezért váltak egyszerre rettegett és ugyanakkor nélkülözhetetlen szereplőkké.
A néphit szerint Luca napja a sötét tél egyik legveszélyesebb napja. A házak lakói ezért egész nap védekező szokásokat gyakoroltak: fokhagymát tettek az ajtókra, keresztet rajzoltak az ólakra, az állatok fejét is megfokhagymázták, a seprűket pedig elrejtették, nehogy boszorkányok használják őket. Egyes falvakban még lefekvés előtt is ettek egy gerezd fokhagymát – biztos, ami biztos.
Ez a nap komoly dologtiltó nap is volt. Sütni, mosni, varrni tilos volt, mert úgy tartották, hogy aki Luca napján dolgozik, az bajt hoz a házra. A kenyérsütéshez kötődő tiltást magyarázó legenda szerint egy asszony Luca napján sütött és Luca be akarta vetni a gyereket a kemencébe. A varrás tiltása pedig a tyúkokhoz kötődött: úgy tartották, a tű egyetlen öltése „bevarrná a tyúkok fenekét”, és elmaradna a tojás.
Tyúkok, bőség és a „Luca, Luca, kitty-kotty”
A nap különleges jelentőséggel bírt a baromfiudvar életében. A tyúkokat éjfélkor megpiszkálták, hogy jól tojjanak, reggel pedig különleges magkeveréket kaptak. A fiúgyerekek Nyugat- és Dél-Dunántúlon lucázni jártak: beléptek a házakba, tuskóra álltak, és mondókával – „Luca, Luca, kitty-kotty” – bőséget, jó termést és sok tojást kívántak. Cserébe ételt, aprópénzt vagy almát kaptak.
A jószág jövő évi szaporulatát is jósolták. Volt, ahol azt figyelték: ha Luca reggelén férfi lép be először a házba, sok hím állat születik tavasszal; ha nő, akkor nőstények.
Zöldellő Luca-búza és a jövő meglesése
Luca napján többféle jóslás volt szokásban. A Lucakalendárium szerint a december 13. és karácsony közötti napok mindegyike a következő év egyik hónapját jelezte előre az adott nap időjárása alapján. A hagymakalendárium a csapadékot jósolta: tizenkét sós hagymadarabot tettek ki, és amelyik megnedvesedett, az a hónap esős lesz.
A Luca-búza vetése talán a legismertebb hagyomány. A tálba vetett búzát karácsonyig öntözték, és ha dúsan kizöldült, jó termést reméltek a következő évre. Hasonló szerepet töltöttek be a vízbe tett Luca-ágak: ha karácsonyra kivirágoztak, bőséget jeleztek.
A lányok számára a házasságjóslás állt a középpontban. A Luca-cédulákra férfineveket írtak, és karácsonyig minden nap elégettek egyet – a megmaradt név lett a jövendőbeli. Másutt gombócba rejtették a neveket: amelyik gombóc először feljött a víz tetejére, az mutatta a leendő férjet.
Korábbi írásaink a boszorkányperekről itt, a népi hiedelmekről itt olvashatók.
