A Petőfi Akadémia e heti videojában Turán Dávid vályogépítésztől tanulhattuk meg, hogyan lehet vályogot készíteni és ezzel vakolatot javítani. De hogyan készültek a vályogtéglák?
A vályog, régi korok újrafelfedezett építőanyaga tulajdonképpen szalmával vagy pelyvával kevert sár - amelyből készülhet tégla vagy vakolat is. A Petőfi Akadémia e heti videójából lépésről lépésre megtanulhattuk, hogyan lehet javításra használni a vályogot.
Maga a „vályog" szó szláv eredetű, először a 17. század végén jelent meg írott forrásokban. A Néprajzi Lexikon szerint nagyobb arányban építésre a 19. sz. első felében kezdték használni az Alföld középső területein, ahol fa kevés volt, viszont a talaj gazdag volt agyagban. A technika másik előfordulási területe a Dunántúl.
A vályogtégla készítése
A vályogtégla készítés, a vályogvetés a települések szélén zajlott. Szezonális munka volt - nyáron és ősz elején. A vályogvetőkben vagy vályoggödrökben a sárkészítéshez szükséges vizet az őszi, tavaszi esőzésekkor fogták fel - de a mélyebb gödrökben feljött a talajvíz is a gödrök aljára.
A vályogvetők kinézték a jó helyet és kiásták a gödröt. Az ásóval kiásott agyagot összevágták, majd vízzel belelocsolták. A locsolás tulajdonképpen elárasztás volt; különböző gátakkal, alacsony földhányásokkal a felvágott földhöz vezették a vizet. Az így nyert sarat behintették pelyvával, törekkel vagy tört szalmával, majd bekapálták, állni hagyták - utána pedig megtaposták. A kisebb gödröket emberek, a nagyobbakat lovak.
Miután bekeveredett és eleget állt, az anyagot az előre megvizezett, pelyvával behintett vályogvetőbe gyömöszölték. A tetejét megvizezett kézzel simították le. A művelet legkényesebb része a vetett tégla kiborítása volt a vetőből. Gyors, erőteljes mozdulattal kellett kipattintani a formából a nedves vályogtéglákat. Ezután a napsütés szikkasztotta őket készre. Az egész műveletet általában ketten végezték: az egyik vályogvető pakolta a vályogvetőt, a másik kiborította a kész téglákat. Nagyjából egy heti szikkadás után már tartása lett a vályogtégláknak, akkor felállították vagy oldalukra fordították és további egy hétig hagyták szikkadni.
Mikor nagyjából kiszáradtak, a vályogvetőgödör szomszédságában gúlázták, azaz dupla sorral, hézagosan, háromszögekbe rakták. A gúlába rakott vályog tovább száradt. Pár heti száradás után kazlazták - vagyis több sorban egymásra és egymás mellé rakták és fedelezték, vagyis a vályogkazal tetejét nyeregtetőszerűen szorosan egymáshoz illesztett vályogokkal fedélre rakják. Így állt mindaddig, amíg el nem szállították az építkezés színhelyére.
A vályogtéglát legtöbbször fél évig hagyták pihenni, és következő tavasszal kezdtek építkezni belőle. A portáknál tető vagy eresz alá hordták és lefedték - kukoricaszárral, náddal - később kátránypapírral.
Az építkezés kezdetén döngölt agyag fundamentumot készítettek. A falazás során a vályogtéglákat agyagsárral tapasztották, majd vakolták - ahogyan Turán Dávid mutatja a Petőfi Akadémia filmjében.
forrás: Magyar Néprajzi Lexikon
cover: Fortepan / Handa család
